Bérmálás

Az ember életében jelentős fordulópont, amikor nagykorúvá lesz. Ettől kezdve önállónak számít, aki ura tetteinek és felel azokért. Amikor megszületünk, tagjai leszünk egy államnak, Magyar állampolgárok leszünk, de csak szüleink intézkedhetnek helyettünk, 14 évesen személyi igazolványt kapunk, de önállóan, még mindig nem rendelkezhetünk semmiről. De amikor betöltjük 18. életévünket, már aláírhatunk bármit önállóan és az hiteles lesz, elmehetünk szavazni, vehetünk és eladhatunk, mert önállók, nagykorúak lettünk.

Az Isten családjában, az Egyházban is jelentős, amikor a bérmáláskor egy hívő nagykorúvá lesz a hitben. Akit megkereszteltek és elsőáldozó volt az is tagja az Egyháznak, de csak az az ember teljes jogú tagja az egyháznak, aki bérmálkozott! Isten örök szeretetéből születtünk újjá, a keresztelésünkkor. A keresztségkor és az elsőáldozáskor megfogadott hűség megtartása, a serdülés idején lesz először nehéz, amikor az élet gondjai, kísértései, szenvedései próbára tesznek. “Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de felütötte fejét a konkoly is” (Mt 13,26).

Ezért a keresztségben a vízzel fejünkre rajzolt kereszt most a bérmáláskor előrébb csúszik, és a Püspök szent krizmájától homlokunkon ragyogva hirdeti, hogy a megbérmált Istent választotta földi vándorlásának vezérévé, támaszává és társává. Isten véglegesen lefoglalta magának személyiségünket, tevékenységeink és cselekedeteink beláthatatlan sorát. Ez a bérmálás szentsége, amely a legállhatatlanabb kort, az ifjúságot állítja bele az örökkévalóság gondolatába.

Csak egyszer történik, és eltörölhetetlen jegyet nyom lelkünkbe, melyet ki nem most onnét semmiféle hűtlenség, botlás, rosszakarat, lelkünkön örökre meglátszik; ezért a bérmálást csak egyszer lehet fölvenni. Lehet valaki akár 82 éves is, ha ő nem bérmálkozott, ő bizony csak kiskorú tagja az Egyházának. Aki fiatalkorában nem bérmálkozott, ne szégyellje tehát, alkalomadtán pótolni.

Bérmálkozhat minden megkeresztelt katolikus, aki eszének használatával bír. A gyakorlatban olyanok, akik elérték 16 éves korukat, vagy ennél idősebbek, és az egész egyházközség előtt meggyőző tanújelét adták keresztény elköteleződésüknek.

A bérmálkozáskor bérmanevet kap a bérmálkozó. E szent második védőszentje lesz a bérmáltnak, a keresztségben nyert védőszentje mellett.

A bérmálkozó bérmaszülőt választ, akinek kötelessége lesz, hogy bérmagyermekének vallásos életére felügyeljen. Szerepe tehát nem tiszteletbeli, hanem komoly kötelességvállalás. Csak egy bérmaszülőt kell választani; a bérmaszülő neme már nem számít. Kötelességéből adódik, hogy csak katolikus lehet, és olyan, aki maga is bérmálkozott. Életének kifogástalannak kell lennie, nem lehet tehát nyilvános bűnös.

Aki nem bérmálkozott, soha nem lehet senkinek sem a bérmaszülője, és az egyházban semmilyen tisztséget nem tölthet be, mivel nem teljes jogú tagja az egyháznak.

Ahhoz, hogy valaki a bérmaszülő tisztségét betölthesse, Katolikus, elsőáldozott, bérmálkozott, házasságában egyházinak kell lennie. Nem katolikus személy bérmaszülősége fel sem merülhet, mert a bérmálási anyakönyvbe tanút nem jegyeznek be.